A sün név használata és eredete.

A sünféléket – különösen a keleti sünt és az európai sünt – leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. Főleg a mesékben szerepel gyakran a régies sündisznó elnevezés. Egyéb népies nevei a sül, a tüskésdisznó és a sünkutya. A szó ősi örökség a finnugor korból (manysi (vogul) soule, mari (cseremisz) šüle, šulo, mordvin (erza) šejeľ, finn siili, észt siil). A régi magyar nyelvben csak a sül alakot használták, a sün forma a 19. században terjedt el. A mai tudományos szóhasználatban viszont a sül szó már a rágcsálók közé tartozó sülfélék (Hystrichidae) családjának fajait jelöli, amelyeknek semmi közük nincs a sünfélékhez. Kiszely István szerint a szó kínai eredetű, mandzsu nyelven a szó szintén 'sün' alakban található.

A juh.

A juh vagy birka (Ovis aries aries vagy Ovis aries) az ember által egyik legrégebben háziasított

A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik. Amerikába először a spanyolok vitték a 16. században.
állatfaj, melynek gyapja, teje és húsa is felhasználható. A párosujjú patások rendjébe tartozik.


Elnevezései életkor szerint

•     szopós bárány: 4–5 kg, 50-60 napos korig szoptatják, majd leválasztják
•     választott bárány vagy növendék: 1 éves korig
•     toklyó (kos és jerke): 1-2 éves korban
•     vemhes anya v. előhasi: a megtermékenyített toklyó
•     anyajuh: az első ellés után
•     apácza: két évnél idősebb, még nem ellett növendék
•     kos, tenyészkos: kifejlett hímivarú juh (fél éves korban ivarérett, 3 évesen tenyészérett)
•     kereső v. kötényes kos: csendes ivarzás kiszűrése
•     ürü: ivartalanított kos 

Az őz ellenségei.

Ahol előfordul, a hiúz és a farkas a legveszedelmesebb ragadozói. Az őzgidák ivarérettsége előtt jelentős veszteségeket okozhatnak a rókák, és ahol előfordul, a vadmacska. Főleg télen szintén nagy kárt okozhatnak az őzállományban a kóbor kutyák. Ilyenkor az őzek különösen érzékenyek a zavarásra energetikai kiszolgáltatottságuk következtében.

Az őz megjelenése.

Az európai őz testhossza 95-140 centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15-30 kilogramm. A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Meredeken emelkedik ki a homlokból, és az igazi szarvasokénál kevésbé irányul hátra, inkább felfelé. Eltekintve az Európába betelepített muntyákszarvastól és a Kínából idekerült víziőztől, nagyon finom alkatú, kecses testével, vékony, hosszú lábával és hosszú, karcsú nyakával az őz a szarvasfélék legkisebb európai képviselője. Fara felé enyhén nehezedő teste lehetővé teszi, hogy könnyedén bujkáljon a bozótban és az aljnövényzetben.

Az őz tömege és testméretei, valamint agancsképződése szoros összefüggésben állnak a helyi adottságokkal és a gondozással. Az átlagértékek tehát nem jellemzik egészen jól a tényleges viszonyokat. Amikor az őz megkapja téli bundáját, színezete szembetűnően megváltozik, a vörhenyesbarna nyári bundát szürkésbarnára cseréli fel. Ilyenkor a combok hátulsó felén lévő „tükör” csaknem egészen fehérnek tűnik, míg nyáron sárgásfehér alapszínű. Az állat rövid farkát a tükör szőrzete szinte teljesen eltakarja. Alkalmilag feketés példányok is előfordulnak, fehérek (albínók) nagyon ritkán. A gidák gyerekruhája fehér és fekete foltokkal mintázott, bundájuk később világosvörös-barnás színűre változik. A sutának a bakkal ellentétben nincs agancsa.

Szarvas fajok.

A fajok teljes felsorolását lásd a Szarvasfélék szócikkben!

A Kárpát-medencében ma élő két szarvasfaj közül csak a gímszarvas őshonos. A dámszarvas vagy dámvad betelepítéssel került a régióba, aminek pontos időpontja vitatott. Európa, Ázsia és Amerika északi vidékein él a hatalmas termetű jávorszarvas és a háziállatként is tenyésztett rénszarvas. Indiában a pettyes szarvas, az amerikai földrészen pedig a fehérfarkú szarvas a leggyakoribb. A világ különleges szarvasfajai a sörényes szarvas, a disznószarvas és a törpeszarvas. A legutóbbi jégkorszakban élt a 2,5 méter magas óriásszarvas (Megaloceros). A szarvasféléktől külön családot alkotnak az agancs nélküli pézsmaszarvasok.

Róka fajok.

A Vulpes nembe a következő fajok tartoznak:

•     indiai róka vagy bengál róka (Vulpes bengalensis)
•     afgán róka (Vulpes cana)
•     ezüsthátú róka (Vulpes chama)
•     pusztai róka (Vulpes corsac)
•     tibeti róka (Vulpes ferrilata)
•     sarki róka (Vulpes lagopus)
•     fakóróka (Vulpes pallida)
•     homoki róka (Vulpes rueppellii)
•     kitróka (Vulpes macrotis)
•     prériróka (Vulpes velox)
•     vörös róka (Vulpes vulpes)
•     sivatagi róka (Vulpes zerda)

Róka mint háziállat, kedvenc.

A rókákat sikeresen domesztikálták (háziasították) szovjet tudósok azt kutatva, hogy hogyan is tudta az ember a kutyát létrehozni. Kiválasztva a legszelídebbeket és párosítva egymással pár generáció múlva teljesen megszelídültek, már nem csak, hogy nem félnek az embertől, szeretik az emberek közelségét. Kaliforniában, az Egyesült Államokban pillanatnyilag nagy divatnak örvend a rókák behozatala. Egy szibériai farmról vízzel és étellel ellátott kis ketrecekben repülőgéppel juttatják el az új gazdához az állatokat, melyek már a reptéren nagy feltűnést keltenek. A háziasított róka viselkedése legjobban a kutyáéhoz hasonlít, de okosabbak a kutyáknál és sokszor még ügyesebbek is, amellett, hogy nagyon játékosak és vidámak.

A kecske elnevezései.

A kecske neve nem és életkor szerint:

•     Bak – kifejlett hím kecske
•     Anya – kifejlett nőstény kecske
•     Kecskegida – hím kecske ivarérésig
•     Gödölye – nőstény kecske ivarérésig

További tenyésztési kifejezések:

•     caff – herélt kecske
•     Korcs – nem fajtatiszta szülőktől származó(keverék) egyed
•     Basztard – ismeretlen származású, fajtajelleg nélküli egyed
•     Hibrid – céltudatos keresztezésből származó egyed
•     Buga vagy suta - szarvatlan kecske

A kutyatartás egészségügyi előnyei

•     Egyre több vizsgálat mutatja ki, hogy a kutya- vagy macskatartók mentális és fizikai állapota jobb, ritkábban látogatják az orvost, mint azok, akik nem tartanak állatot.
•     Egy vizsgálat szerint az új kutyatulajdonosok kisebb egészségügyi problémái jelentősen enyhültek, és ez az állapot fennmaradt a vizsgálat végéig. Az eredményhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a kutyatulajdonosok fizikai aktivitása nagyobb, mint a kutyával nem rendelkezőké.
•     A kutyák megkönnyítik az idegenek közötti kommunikációt.
•     Egy kutya jelenléte szignifikánsan megkönnyíti az autista gyerekek kommunikációját a környezetükkel.
•     A szívbetegségben (például szívinfarktus) átesett emberek túlélési esélyei jelentősen jobbak, ha van kutyájuk.
•     Azokon a munkahelyeken, ahova a munkatársak magukkal vihetik a kutyájukat, az emberek stresszintje alacsonyabb, munkahelyi elégedettsége nagyobb, mint azoké akik ezt nem tehetik meg, egy 75 fős vizsgálat szerint.
•     Egy finn felmérés szerint azoknak a csecsemőknek, akik kutyás családba születtek, ritkábban volt légúti, illetve fülfertőzésük, illetve kevesebb antibiotikumra volt szükségük, mint a háziállatot nem tartó családok gyerekeinek. A jelenség kisebb mértékben a macskát tartó családoknál is megfigyelhető.

Kóbor kutyák.

Azokat a kutyákat, amelyek a gazdájuk (felügyelőjük), nyakörv, vagy egyéb azonosító nélkül tartózkodnak közterületen, sok országban kóbor kutyának tekintik, míg máshol bátorítják a kutyákat, hogy elkóborolva, gondoskodjanak saját élelmezésük egy részéről, Moszkvában például teljesen természetes a kóbor kutyákról való gondoskodás, egy barbár módon megölt Malcsik (Oroszul: Мальчик) nevű kutyának emlékművet is állítottak „könyörület” címen
A felügyelet nélkül a közterületen kóborló kivert, vagy eltévedt kutyák közegészségügyi, illetve közbiztonsági kockázatot jelentenek, hiszen nem kapják meg a védőoltásokat, féregtelenítést, valamint éhesen rátámadhatnak a járókelőkre is.

A gazdájuktól elkóborolt (esetleg a gazdája által kivert kutya) túlélési esélyei meglehetősen rosszak,

A kóbor kutyák egy része képes kihasználni az ember teremtette városi környezet előnyeit. Etológusok megfigyelése szerint a Moszkvai metróban lakó hozzávetőleg 500 kutya közül körülbelül 20 megtanulta a metróhálózat használatát[ rendszeresen utazó kóbor kutyák az elhagyott külvárosokban töltik az éjszakát, majd metróval beutaznak a belvárosba, ahol több élelmet találnak, sőt, még a kistestű kutyák koldulnak is, és az alamizsnát megosztják társaikkal. A metróban utazó kutyák rajongói saját honlapot üzemeltetnek A világ egyik legismertebb kutyája, a Szputnyik–2 utasa Lajka is Moszkva utcáin kóborolva kezdte a pályafutását.

A kóbor kutyák számának csökkentése:
Egy adott területen a kóbor kutyák számát a terület jellegzetességei határozzák meg (élelemforrások, búvóhelyek). A területen a kutyák számát a terület rendezésével, az élelemforrások (a kutyák etetése, szemétkupac, bármi ehető) visszafogásával lehet csökkenteni. Az egyes egyedek befogásával vagy elpusztításával csak időleges eredményeket lehet elérni, azonban egyes helyeken a kóborló állatok akkora problémát okoznak, hogy kilövési engedélyt adnak ki rájuk
Az állatvédők szerint a kóbor kutyák számának csökkentése az állatok azonosíthatóságának (Chipelés, tetoválás) előírásával, ivartalanítással, valamint felvilágosító kampányokkal érhető el. Az egyedi azonosíthatóság segíti a kötelező egészségügyi beavatkozások (veszettség elleni oltás esetleg féreghajtás) ellenőrzését, illetve az eltévedt ebet segít visszajuttatni a gazdájához.

A macskák életkora.

A szobában tartott macskák általában 14-20 évig élnek, noha a Guinness Rekordok Könyve szerint a legöregebb ismert macska 34 éves volt. A hazai macskák közül a regisztrált legidősebb 21 esztendőt élt meg. Egyes nem hivatalos beszámolók 37 és 43 éves kort megért példányokról is említést tesznek. A házi macskák tovább élnek, ha nem engedik őket ki a szabadba (így csökken az esélye a harcokból, balesetekből származó sérüléseknek és a betegségeknek) és ha ivartalanítva vagy kasztrálva vannak. Ezáltal a kasztrált hím macskáknak nem lesz hererákjuk, az ivartalanított nőstényeknek pedig petefészekrákjuk, és mindkettőjüknél csökken a tejmirigy daganat kialakulásának esélye. További fontos lehetőség az élettartam meghosszabbítására a macska életkorának és életmódjának megfelelő táplálék etetése. A vemhes és szoptató nőstényeknek, valamint a kölyköknek általában egy éves korig kölyöktápra, a felnőtteknek 6-7 éves korig felnőtt tápra, ezután pedig idős macskának gyártott tápra van szükségük. Ezzel ellentétben a modern városi környezetben élő elvadult macskák gyakran csak kettő vagy kevesebb évig élnek. A gondozott csoportokban élő vadmacskák élettartama hosszabb: a British Cat Action Trust már 19 éves vad hímet is jelentett. A legöregebb vadmacska „Mark” volt, akit a brit Cats Protection jótékonysági szervezet látott el, 26 évet ért meg.

A macskák és az emberek életkorának összehasonlításához általában egy évet 7 macskaévnek feleltetnek meg. Mivel azonban a macskák 2 éves koruk után lassabban fejlődnek az embernél, a skálát módosították, egy emberi évet 4 macskaévnek számítva. Egy 7 éves példány középkorúnak számít, egy 10 év feletti pedig már idősnek. Az első hónapok összehasonlítását a különböző forrásból származó táblázatok rendszerint másként végzik el, így erre az időszakra vonatkozóan hozzávetőleges értékekkel érdemes számolni.

A macskák komunikációja.

A macska által kiadott egyedi hang („miaú”) különböző változatai eltérő jelentést hordoznak. Az állat más hangokat használ fájdalom jelzésére, (etetés vagy játék céljából történő) figyelemfelhívásra és üdvözlésre. Egyes példányok gyakrabban nyávognak, mások pedig ritkábban. Érzelmeiket a testbeszéddel is kifejezhetik (például a farok csóválása utalhat izgatottságra vagy idegességre), egyes jelzéseik azonban félreérthetőek (a harapás történhet játékból, de ingerültségből fakadóan is).

A macska környezete.

A vadmacska, a házi macska őse feltehetően sivatagi éghajlaton fejlődött ki, vad és háziasított formáit hasonló viselkedésmód jellemzi. A vadmacskák Ausztrália és az Antarktisz kivételével őshonosak valamennyi kontinensen. Az Észak-Afrikában élő kis termetű vadmacskák tűnnek a háziasított fajták legközelebbi ősének.

A macskák élvezik a meleget és a napsütést, gyakran alszanak napos helyeken. Magasabb hőmérsékleten érzik jól magukat, mint az emberek, akik számára a 44,5 °C-nál nagyobb bőrfelszíni hőmérséklet már nehezen elviselhető, míg a macskák akkor kezdik kellemetlenül érezni magukat, ha a bőrük 52 °C-ra melegszik.

Mivel közeli kapcsolatban állnak a sivatagi állatokkal, rövid időszakokra vonatkozóan aránylag jól tűrik a hőmérséklet ingadozását. Egyes fajták, mint a norvég erdei macska vagy a Maine Coon más macskákhoz viszonyítva vastag szőrzettel rendelkeznek, amely jobb védelmet nyújt a nyirkos hideg időben (ködben, esőben és hóban), és nedves állapotában is 39 °C körüli testhőmérsékletet biztosít.

A legtöbb macska irtózik a vízbe való belemerüléstől; kivételt leginkább a török van fajta képez, amely kimondottan kedveli a vizet. A beszámolók szerint az abesszin macska és a bengáli macska is jó víztűrő képességgel rendelkezik.

Ürüléküket, amely rendszerint száraz, igyekeznek a homokos területeken betemetni. Vizeletük nagyon sűrű, amely lehetővé teszi, hogy az állat a lehető legtöbb folyadékot megtartsa.

A macskák képesek hosszú időn át mozdulatlanok maradni, különösen a zsákmányra való várakozás közben.

Az állatok közös tulajdonságai

•     Heterotrófok, egészen pontosan kemoheterotrófok, azaz az életműködésükhöz szükséges energiát és a testük felépítéséhez szükséges szenet és nitrogént is csak szerves anyagokból képesek kinyerni.
•     Eredendően többsejtűek, de léteznek olyan állatok, melyek életük során elvesztik valódi többsejtű jellegüket. Ilyenek a nyálkaspórások, amiknek egy bizonyos életszakaszukban sejtjei egy sokmagvú szincitiummá olvadnak össze.
•     Életük nagy részében diploidok, csak az ivarsejtjeik haploidok, azaz a növényeknél ismert haploid-diploid nemzedékváltakozás nincs.
•     Nem képesek a lizin bioszintézisére.
•     Kizárólag az állatok képesek a kollagén szintézisére.
•     A HOX gének expresszálódnak bennük.